Blog
Oktatói és természetgyógyászi munkám során gyakran találkozom azzal a tévhittel, hogy teakeveréket bárki tud készíteni. Azután, amikor részletesen körüljárjuk ezt a kérdést, még gyakrabban azzal, hogy „Hűha!”. Ezért úgy döntöttem, hogy mai írásomban összeszedem, hogy miről lehet megismerni egy jól összerakott gyógytea keveréket és milyen szempontokat kell figyelembe venni egy gyógyteakeverék összeállításánál. Természetesen az összetevők hatásán túl.
1. A keverék célja
Az első és legfontosabb kérdés, hogy miért készítünk keveréket? A közhiedelem szerint ilyenkor a kliens minden betegségét egyszerre kezeljük, azonban egy jó teakeverék meghatározó ismertetőjele, hogy valamilyen konkrét gyógyítási cél elérésére irányul. Vagyis meg tudjuk mondani, hogy mit csinál, mit várhatunk tőle. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy egy jól összeállított teakeverék elég kevés összetevőből áll ahhoz, hogy a növények közötti kölcsönhatások átláthatók maradjanak. A mai megközelítések szerint egy hatékony teakeverék jellemzően nem több, mint 3-4 összetevőből áll.
2. A fő hatásért felelős gyógynövény kiválasztása
A cél elérése érdekében érdemes kiválasztani azt az egy-két gyógynövényt, ami a fő hatásért felelős lesz. Ez azért fontos, mert ez fogja meghatározni azt, hogy milyen módszerrel készítsük el a teánkat. Három módszer közül választhatunk: teát készíthetünk főzéssel, forrázással vagy hideg vizes áztatással is. Amennyiben a fő hatásért felelős gyógynövényünk gyökér, kéreg, termés (más szóval erős textúrájú) növényi rész, akkor főzéssel kell a teát elkészítenünk.
Ha azonban levél, virág, hajtás stb., vagyis laza textúrájú növényi rész, akkor a forrázást válasszuk! Ebből látható, hogy nagyon fontos lesz a keverékünk szempontjából, hogy legalább a fő hatásért felelős komponensek hasonló textúrájú összetevők, vagyis egyféle módszerrel kivonhatók legyenek.
A hideg vagy langyos vizes áztatást abban az esetben szoktuk választani, ha tartani lehet attól, hogy a forró víz hatására a hatóanyag sérül, és így a gyógyteák kevésbé lesz hatékony. (Pl. a csipkebogyó esetében a C-vitamin ilyen hatóanyag.) Akkor is az áztatás a megfelelő módszer, ha szeretnénk megakadályozni, hogy a forrázás/főzés hatására számunkra kedvezőtlen összetevők is nagyobb mennyiségben a teába kerüljenek.
3. A gyógynövények gyengíthetik is egymás hatását
Hogy a gyógynövények véletlenül se gyengítsék egymás hatását, arra is érdemes törekedni, hogy a fő hatásért felelős gyógynövények hasonló hatóanyagot tartalmazzanak. Egy példával élve köhögéscsillapítóként ne keverjük pl. a mályvát (ami nyálkaanyag tartalmú, vagyis száraz köhögés kezelésére jó) a kankalingyökérrel, ami szaponinokat tartalmaz, köptető hatású, így hurutos köhögés kezelésére használhatjuk.
4. A fő hatás kiegészítése
Sokszor előfordul, hogy teakeverékünkkel szeretnénk a cél elérése mellett a tüneteket is enyhíteni. Egy vesehomok kezelésekor nem elég arra gondolni, hogy a homokot kimossuk a szervezetből, arra is tekintettel kell lennünk, hogy ez a betegnek ne jelentsen elviselhetetlen szenvedést. Ilyenkor a fő hatásért felelős gyógynövényt (példánkban legyen ez az aranyvessző), ki kell egészítenünk valamelyik görcsoldó hatású növénnyel. Ideális választás lehet erre a célra pl. a cickafark. Azonban a kettő általában nem egyforma mennyiségben kerül a teakeverékben, hiszen az a cél, hogy a keverék tartalmazzon elegendő vizelethajtót, fontosabb, mint a görcsoldás. Hiszen ha nem tudjuk hajtani követ/homokot, nem is jelentkezik az ezzel járó fájdalom.
5. A gyógyteák színe, íze is fontos
A praktikus szempontok mellett az élvezeti értékre is figyeljünk keverékünk összeállításakor. A közhiedelemmel ellentétben nyugodtan tehetünk a keverékbe olyan összetevőket, amelyek annak ízét, színét, illatát befolyásolják, azonban tisztában kell lennünk vele, hogy ezektől a növényektől elsősorban nem gyógyhatást várunk, hanem valami mást – ezért nem is szükséges, hogy terápiás mennyiségben kerüljenek a keverékbe, az általános szabály szerint arányuk ne legyen több a keverék tizedénél.
Persze egy igazán jó terapeuta úgy választ kiegészítőt, hogy az hatásában is harmonizáljon az eredeti céllal, a fenti példánál maradva az aranyvessző és cickafark párosát ideálisan egészíti ki a hibiszkuszvirág, amely vizelethajtó hatásánál fogva támogatja az aranyvesszőt, ugyanakkor kellemes vöröses színt és finom savanykás aromát kölcsönöz már kis mennyiségben is keverékünknek. Így tudunk kedveskedni azon ismerőseinknek, akik nem szeretik a gyógyteák ízét, vagy akár konkrétan a cickafark enyhén kesernyés karakterét.
6. Összefoglalásul
Arról ismerhetünk meg egy jó teakeveréket, hogy
- tudjuk mire való,
- hasonló textúrájú és hatóanyag-tartalmú fő összetevőket tartalmaz,
- ezért egyféle kivonási móddal elkészíthető,
- és az érintett ízlésének figyelembe vételével szükség esetén hosszabb ideig is fogyasztható.
Persze ezek a szempontok a gyógyító célú gyógyteakeverékekre vonatkoznak, a prevenciós és élvezeti céllal készülő teákra más szabályok vonatkoznak: elsősorban az, hogy finomak legyenek :).
Ha velünk tartanál, és szívesen tanulnál a gyógynövényekről:
20 000 Ft
Nagy kedvenceim a gyógyteák(is). A tájékozódásom során észre vettem hogy a takeverék készítése bizony nem lehet egy könnyű dolog. Nem irigylem a fitoterapeutát teakeverék nélkül sem. Köszönöm az ismeretterjesztő írást.
Köszönöm szépen. Valójában néhány szabály betartására van szükség, aki ezzel foglalkozik, annak előbb-utóbb a vérévé válik a dolog… szerintem nagyon is irigylésre méltó hivatás, én hálás vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok 😉