Sorozatunk harmadik részében talán az egész gyógynövényes téma egyik legfontosabb kérdését vesszük górcső alá: van-e a gyógynövényeknek mellékhatása?
És mert nagyon gyakran hallom azt az indokot, hogy azért érdemes gyógynövényekkel foglalkozni, mert (szemben a gyógyszerekkel) nincsenek mellékhatásaik, hadd kezdjem rögtön egy kis illúziórombolással: de vannak, lehetnek mellékhatásaik. Mindennek, ami képes gyógyítani, lehet mellékhatása, sőt szinte biztosan van is, ugyanis sok esetben a mellékhatás nem más, mint a hatás rossz helyen és időben…
Ezt egyébként (mármint, hogy a növényi szereknek van mellékhatása) mindenki tudja, csak gyakran az agya egy másik részével. Hiszen még a legelkötelezettebb gyógynövényrajongók is tisztában vannak azzal, hogy pl. várandós, szoptatós kismamák nem ihatnak akármilyen teát, akár vetélés, vagy magzatkárosodás is lehet a következmény. Akkor miről is van szó?
A gyógynövényeket hatáserősség szempontjából két nagy csoportra bontjuk, az un. forte (erős hatású) és mite (enyhe hatású) drogokra. A drog szót itt nem kábítószer, hanem „a gyógynövény leghatásosabb része, abból készült kivonat, készítmény” értelemben használjuk, a drogériát is ezért hívjuk drogériának, és nem azért mert ott valaha is kábítószert árultak volna. A mite drogok hatóanyag-összetételüknek köszönhetően nagyon biztonságosan használhatók. Normál adagolás és minimális szakmai ismeretek mellett mellékhatás nélkül alkalmazhatók akár az öngyógyításban vagy a gyerekgyógyászatban is. Legtipikusabb, mindenki által ismert képviselőjük a kamilla, amely görcsoldóként, nyugtatóként, fájdalomcsillapítóként, gyulladáscsökkentőként sokunk gyermekkorát aranyozta be – vagy keserítette meg. És valóban a kamillatea belsőleg alkalmazva gyerekeknek is nyugodtan adható. Ugyanakkor külsőleg alkalmazva enyhén szárítja a bőrt. Mi következik ebből? Hogy ma már tudjuk, hogy fáradt, gyulladt szem kezelésére borogatásként nagyon jól felhasználható – azonban kötőhártya-gyulladás esetén nagyon óvatosan kell használni, a betegek 10-20%-a esetében ez a szárító hatás a tünetek rosszabbodását fogja eredményezni.
És itt van a lényeg: a gyógynövények mellékhatásai (sem) érintenek mindenkit, a fenti szám (amely egyébként azt jelzi, hogy ez a probléma nagyon is sokakat érinthet) szerint minden 10 emberből 1-2 tapasztalhatja a tüneteket. És a modern fitoterápiában nagyon fontos szempont, hogy ne legyintsünk erre az 1-2 emberre!
A forte drogokkal más a helyzet: eleve olyan hatóanyagokat tartalmaznak, amelyekről tudjuk, hogy alkalmazásuk óvatosságot igényel. Legismertebb képviselőik az antraglikozid tartalmú hashajtók: kutyabenge, szenna stb. Mivel tudjuk, hogy hosszabb távon bélrenyheséget, akut mellékhatásként pedig hasi görcsöket okozhatnak, sok a tilalom: 12 éves kor alatt, várandós és szoptatós kismamáknak egyáltalán nem adható. Azonban erre is ugyanaz vonatkozik, mint az előbb: a mellékhatások nem mindenkinél és nem egyforma erővel rendelkeznek.
Persze a „gyógynövényeknek nincsenek mellékhatásaik” elmélet hívei általában előveszik a „régen is használtak gyógynövényeket, mégsem beszélt senki mellékhatásokról” érvet. Ami nagyon jól hangzik, csak éppen egy kicsit sántít. Sántít azért, mert bizony a régi füveskönyvek írtak le mellékhatásokat, igaz nem annyit, mint amennyit ma számon tartunk. Az is való igaz, hogy népgyógyászati gyűjtésekben ez a téma ritkán kerül elő, ennek azonban az elsődleges oka, hogy az adatfelvétel során eleve arra vagyunk kíváncsiak, hogy mire jó egy gyógynövény, és nem arra, hogy mire nem jó.
De van egy sokkal gyakorlatiasabb oldala is a problémának: régen egyszerűen nem ismerték a hosszú távú toxicitás jelenségét, nem volt fogalmunk arra a jelenségre, hogy valami csak abban az esetben fejti ki esetleges káros hatását, ha sokáig fogyasztjuk. Ma számos gyógynövény-mellékhatás ebbe a kategóriába tartozik. Tehát nyugodtan meg lehet inni egyszer, kétszer, háromszor, de nem lehet nyugodtan inni két-három hétnél tovább.
Gondoljunk csak a medveszőlőlevél teára: kiváló húgyúti fertőtlenítő, szerintem a legjobbak egyike, mégis azt mondjuk, hogy 9-10 napnál tovább nem tanácsos fogyasztani. Miért? Mert a fertőtlenítő hatású glikozidjai mellett cseranyagokat is tartalmaz, amelyek rendszeres fogyasztás mellett ennyi idő alatt már székrekedést, de akár felszívódási zavarokat is okozhatnak. Ez egyébként nem baj, egy húgyúti fertőzésnél 9-10 napnál sokkal rövidebb elegendő arra, hogy kiderüljön: elegendő-e a gyógynövény-terápia vagy antibiotikumra van szükség?
Azzal kezdtem írásomat, hogy sok esetben maga a hatás az, ami más körülmények között mellékhatásként jelentkezik, ezért nézzünk erre is egy példát!
A zsályát sokan szeretik természetes alapú dezodorokban használni izzadásgátló hatása miatt. Ez az izzadásgátló hatás egy általánosabb, a mirigyek elválasztó működését (szekrécióját) gátló hatásnak az egyik konkrét megjelenése, ami más formában, mint tejtermelést gátló hatás is megjelenik. Ezért szoptatós kismamáknak (hiába izzadnak) ellenjavallt a zsálya, mert elmehet tőle a tejük.
Kivéve… Igen, van kivéve, hiszen a hatás nem jó vagy rossz, hanem van, amit tudunk értőn használni, vagy vakon a szerencsére bízni… szóval kivéve, ha éppen szeretnék elválasztani a gyermeküket. Hiszen akkor ez a tejtermelést gátló hatás hirtelen kívánatossá válik, hiszen csökkenteni fogja a mell begyulladásának az esélyét (és nem mellesleg olyan rossz ízű lesz a zsályától az anyatej, hogy gyerkőc inkább magától lejön a cuccról 😉 ). Tehát a hatás valóban csak akkor válik nem kívánatos mellékhatássá, ha rosszkor, rossz helyen jelenik meg.
Zárszóként még egy gondolat: vannak pozitív mellékhatások is. Gyógynövények esetében akkor beszélünk ilyenről, ha egy-egy pozitív hatás ritkán jelenik meg, nem számíthatunk rá, mert éppúgy, mint negatív esetben 10-ből csak 1-2 embernél, de előfordulhat. Ilyen például az apróbojtorján potenciális vércukorszint csökkentő hatása: terápiát nem lehet rá építeni, de kizárni sem lehet az előfordulását, ezért befolyásolhatja, hogy két egyenértékűnek tűnő növény közül melyiket válasszam.
Szóval a mellékhatásoktól nem kell félni, lehetnek a barátaink is – de gyógynövényekkel foglalkozva nem is lehet megspórolni, hogy foglalkozzunk a kérdéssel, és a legfontosabb szabályokat megtanuljuk.
