Tudomány és Bach-virágterápia

A napokban egy kedves barátom jóvoltából a kezembe került egy közösségi oldal csoportjában lezajlott vita a Bach-virágterápiáról. E vita során a „másik” fél nagyon vehemensen támadta a virágterápiát, nem is rejtve ellenszenvét, sarlatánságnak, kuruzslásnak minősítette azt, és nehezen tolerálható módon személyeskedve „értékesítőnek” nevezett mindenkit, aki e módszer alkalmazásával foglakozik. Tette mindezt a tudományosság nevében, ezért billentyűzetet ragadtam, hogy egy kicsit tegyük tisztába a tudományosság kérdését a Bach-virágterápia kapcsán. S ahogy az ellenoldal sem szokta véka alá rejteni negatív véleményét, én sem titkolom szimpátiámat e módszer iránt, nem állítok olyat, hogy elfogulatlan lennék, sőt… Azonban fontos célom, hogy a „tudományosság” mint fogalom, ne legyen sem szitok szó, sem pedig olyan varázsszó, amely, ha elhangzik, értelemszerűen minden értelmes vitának véget vet. Mert itt még nem tartunk, a tudomány is fejlődik, bízunk benne, hogy előbb-utóbb ma még nem ismert folyamtokra is fényt tud deríteni.

SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY A MOST KÖVETKEZŐ ESZMEFUTTATÁS HOSSZÚ, ÉS IDŐNKÉNT IDEGEN SZAVAKAT IS TARTALMAZ. CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK AJÁNLOTT!

1. A Bach-virágterápia

A virágterápiát Dr. Edward Bach angol orvos dolgozta ki a 20. század első felében azzal a céllal, hogy a betegségek érzelmi hátterére történő hatással harmonizálhassuk fizikai tüneteket kiváltó belső egyensúlyvesztéseket.

Annak érdekében, hogy teljesen a kályhától induljunk el, szögezzük le, hogy az érzelmi alapon kialakuló betegségek létezése ma már talán nem szorul bizonyításra, az egészségpszichológia (ezen belül a stresszelmélet, a kognitív-, a viselkedés- és pozitív pszichológia rengeteg bizonyítékkal támasztja alá a köznyelvben csak pszichoszomatikus betegségnek nevezett betegségcsoport meglétét). E cikk kereteit meghaladja e tudomány áttekintése, akit érdekel, annak szeretettel ajánlok figyelmébe néhány alapvető magyar nyelvű irodalmat [1, 2, 3, 4]. Mint látható, a kifejezetten tudományrajongók kedvéért egyetemi tankönyveket válogattam ;).

2. A Bach-virágterápia helyzete Magyarországon

A Bach-virágterápia, mint gyógymód említésre kerül természetgyógyászati tevékenységet szabályozó 11/1997. (V. 28.) NM rendeletben. Ebből kiindulva fogadjuk el második kiindulópontként, hogy a Bach-virágterápia egy természetgyógyászati gyógymód. Ebből eredően a Bach-virágterápia Magyarországon megfelelő kompetenciákkal, ellenőrzött módon, legálisan, a szakma szabályainak betartásával szabadon gyakorolható, ugyancsak a kompetenciák és az etikus tájékoztatás követelményeinek betartásával javasolható. Amennyiben valaki rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal és jogosítványokkal, jóhiszeműsége nem vonható kétségbe csak azért, mert ő Bach-terápiát javasolt (ahogy egy orvos esetében sem csodálkozunk azon, hogy gyógyszert javasol, és nem is feltétlenül keressük az ajánlás mögött az ő anyagi érdekét).

A fentieknek rendkívül nagy jelentősége van további fejtegetéseink szempontjából, ugyanis ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy a nemzetközi szakirodalom mikor tekint egy eljárást a természetgyógyászat, vagy ahogy ott szerepel a CAM (Complementary and Alternative Medicine) körébe sorolhatónak, rögtön belebotlunk két fontos kritériumba:

1. nem hozható közös teoretikus alapra a nyugati-tudományos medicinával [5];
2. eredményessége a mindenkori tudományos tesztekkel nem igazolható [6].

Ebből az egyszerű levezetésből látható, hogy értelmetlen is ezzel az igénnyel fellépni a természetgyógyászati módszerek (és ezen belül a Bach-virágterápiával) szemben, hiszen ha ezekkel rendelkezne, rögtön nem természetgyógyászatnak hívnánk. Itt vége is lehetne az eszmefuttatásomnak, de én szeretném egy kicsit körüljárni ezt a témát és rávilágítani a tudományos(nak tűnő) érvek és ellenérvek belső logikájára.

3. De miért?

A tudományos érvek egyik legfontosabbika szokott lenni a bizonyító erejű vizsgálatok hiánya, illetve azok, a hatásosságot a placebo szintjén igazoló volta. A legtöbb olvasó úgy tekint a tudományos vizsgálatok világára, mint valami érthetetlen jelenségre, ezért néhány szóban összefoglalom, hogy miről is van szó. A mai tudományosság alapját az ún. RCT-vizsgálatok jelentik. Maga a betűszó a Randomized Controlled Trial kifejezés rövidítése, és arra utal, hogy a kísérlet (Trial) egy meghatározott elképzelés (hipotézis) bizonyítására irányuló célzott, modellszerű vizsgálat, amelynek során a cél érdekében bizonyos tényezőktől eltekintünk, bizonyos tényezőket pedig nagyobb súllyal vesszük számításba. Ha például egy hatóanyag hatékonyságát szeretnénk bizonyítani, eltekinthetünk a vizsgálatba bevont személyek életkorától, nemétől, életmódjától, stb. és csak azt vesszük számításba, hogy rendelkezzek a szükséges tünetekkel, amelyek enyhítésére az említett hatóanyagot szánjuk. A bizonyítás érdekében megpróbáljuk kiszűrni a gyógyszer nem specifikus mellékhatásait is (köznyelvileg ezt hívjuk placebónak), amilyen a színe, a gyógyszerforma, a személyzet kedvessége és kommunikációja, stb. MERT GYÓGYHATÁSA A MEGFELELŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SZINTE BÁRMINEK LEHET (Lásd még Bálint Mihály: „a legfőbb gyógyszer maga az orvos” [7]). Így tehát arról kapunk képet, hogy egy adott szer vagy eljárás a betegek hány százalékánál eredményezi a hipotézisben megfogalmazott változást. Ezt a fent említett „szűrést” szolgálja a vizsgálatok felépítésében kontroll (az eredeti angol kifejezésben a Controlled), például a mára kissé elavultnak tekinthető (és etikailag is megkérdőjelezhető) placebokontroll, amelynek során a két vagy több csoportba osztott vizsgálati személyek egy része a valódi vizsgálati anyagot kapja, a másik része pedig valamilyen, az eredeti szerre fizikai-kémiai tulajdonságaiban hasonlító, de a hatóanyagot nem tartalmazó változatot. És végül annak érdekében, hogy maguk a vizsgált személyek ne tudhassák, hogy melyik csoportba tartoznak (hiszen ez is befolyásolja az eredményt), véletlenszerűen kell őket elosztani az egyes csoportok között. Erre utal a Randomized kifejezés és a R rövidítés.

Ez tehát az a séma, amelybe a természetgyógyászati módszerek nem mindig illeszthetők be Pietroni véleménye szerint, mégpedig azért nem, mert mi természetgyógyászként nem a statisztikákkal és százalékokkal dolgozunk, hanem a teljes emberrel. Azt is mondhatnám, hogy nekem az előttem ülő ember mindig 100%.

Tulajdonképpen maga a vizsgálati felépítés önmagában árulkodik arról, hogy egy ember gyógyulása rendkívül sok tényező függvénye lehet, és nem lehet egyetlen faktorra visszavezetni – azt is mondhatnám, hogy maguk a kritikák is elismerik e jelenségek fontos voltát – csak éppen mást vizsgálnak.

Persze ezzel nem akarom azt mondani, hogy az ilyen vizsgálatoknak nincs értelme, hiszen fontos információ lehet egy-egy szerrel kapcsolatban maga a szerhatékonyság is, ugyanakkor számos más körülmény is van, amit egy kezelés során figyelembe lehet venni. És ahogy előfordulhat (és a szemem láttára elő is fordult) olyan eset, hogy sürgősségi ellátás keretében pánikrohamban a beteg egy pohár vizet kapott „különleges gyógyszerként”, és ezt az eljárást senki – én sem – tekintette etikátlanságnak, hiszen a betegnek enyhítette a tüneteit, a természetgyógyászati módszerek esetében is illene elfogadni, hogy szemléletéből adódóan mindig arra törekszik, hogy a teljes beteg ember kezelésével (ezt a természetgyógyászat holisztikus szemléletnek, az egészségpszichológia és az orvostudomány pedig a betegségek biopszichoszociális megközelítésének nevezi) a legjobb megoldást találjuk meg.

Arról nem is beszélve, hogy a tudományosság – általam is fontosnak tartott, ám nem piedesztálra emelt – hangsúlyozása melett gyakran elsiklunk egy fontos kérdés mellett: mi a helyzet azzal az 50, rosszabb esetben 60%-nyi populációval, akire a vizsgált szer nem, vagy nem úgy hat, ahogy elvártuk. A természetgyógyászati módszerek szemlélete rajtuk (is) segíthet.

Ebben az értelemben tehát a természetgyógyászati módszerek éppen ellentétes utat járnak be, mint az akadémiai gyógymódok: míg az utóbbiak a tüneti kép egységesítésével igyekeznek homogén betegcsoportokat létrehozni és ezen csoportok számára statisztikai alapon olyan eljárást kialakítani, ami a legtöbb ember számára enyhülést vagy gyógulást hozhat, a természetgyógyászat inkább az egyéni különbségeket hangsúlyozza, és azokra a szempontokra figyel, amelyek miatt a statisztikai módszerek nem működnek mindenkinél. Mert a hangsúly ezen van:

NINCS OLYAN MÓDSZER, AMELY MINDENKI SZÁMÁRA EGYFORMÁN JÓL MŰKÖDNE, MINDIG IS SZÜKSÉG LESZ KÜLÖNBÖZŐ MEGKÖZELÍTÉSEKRE, MERT NEM VAGYUNK EGYFORMÁK.

Természetesen rendkívül fontos etikai kérdés, hogy a fentiek alapján mindig csak annyit ígérjünk, amire kiterjed a kompetenciánk, a Bach-terápia esetében ez annak a tudását jelenti, hogy ezek a szerek nem gyógyszerek, hatásmechanizmusuk sok szempontból nem tisztázott, ugyanakkor számos esetben bebizonyosodott jótékony hatásuk. Ilyen fajta kommunikációs etikával a pl. a szabad forgalmú gyógyszerek esetében ritkán találkozunk.

4. Mit is bizonyítanak akkor a vizsgálatok?

A Bach-virágterápia ellenzői rendkívül szívesen idéznek különböző vizsgálatokat annak alátámasztására, hogy mennyire nem bizonyított a hatékonysága a módszernek. A fentiek fényében ez nem különösebben lenne meglepő, de azért én vettem magamnak a bátorságot, hogy kicsit részletesebben is górcső alá vegyem ezeket a „vizsgálatokat”. A szó itt azért került idézőjelbe, mert például az utóbbi időben sokat emlegetett cikk [8] nem vizsgálat, még csak nem is metaanalízis, hanem vélemény. A megjelenés helye sem egy magas impaktfaktorú tudományos folyóirat, hanem egy netes felület, ahova bárki írhat (bizonyos egyszerű feltételek fennállása esetén), aki orvos. Én még arra sem találtam utalást a folyóirat oldalán, hogy a cikkeket lektorálnák, ami azért mégiscsak alapkövetelmény, ha már tudományról beszélünk. Sokan emlegetnek több száz cáfoló tanulmányt, azonban sajnos az a helyzet, hogy a Bach-virágterápiával foglalkozó vizsgálatok két kezünkön megszámolhatók. Így aztán azt hiszem, hogy röviden mi is áttekinthetjük őket:

Néhány korai, úttörőnek tekinthető munkától eltekintve (amelyek aligha tekinthetők tudományos igényű vizsgálatnak), a 1990-es évek közepétől erősödött meg az érdeklődés e téma iránt. Ekkoriban születtek olyan vizsgálatok, amelyek mind a mai napig kiindulópontul szolgálnak az új kutatások megtervezésénél. Összefoglalóan azt lehet megállapítani, hogy e vizsgálatok elrendezése olyan volt, hogy bár alkalmas volt a hatás és a hatékonyság becslésére, sok szempontból nem teljesítették a ‘tudományosság’ fent tárgyalt kritériumait.

Ezt követően 2000 után következett be a tudományos igényű vizsgálatok virágkora, a korábbi vizsgálatokhoz képest azonban eltérést jelentett, hogy míg azok esetében igyekeztek tekintetbe venni a Bach-terápia sajátosságait, az UTÓBBIAK ESETÉBEN ETTŐL KÖVETKEZETESEN ELTEKINTETTEK.

A következőben sorra veszem az említett vizsgálatokat, majd a következtetések és tanulságok levonása következik.

A legkorábbi és (ebből következően) legtöbbet hivatkozott vizsgálatot 1979-ben folytatták le az USA-ban [9]. Ennek során pszichológiai módszerekkel (Lüscher-teszt, melléknévválasztó-lista, stb.) kísérelték meg a Bach-terápia hatásának felmérését. A vizsgálat kettősvak elrendezésű volt, a 31 kísérleti személyt véletlenszerűen 3 vizsgálati csoportba sorolták, ugyanakkor nem kapott szerepet a vizsgálatban a kontroll (illetve korlátozott volt, ugyanis egyik vizsgálati csoport nem kapott eszenciát – ez pszichológiai szempontból indokolt volt, a ‘tudományosság’ szempontjából ugyanakkor az egyik fontos szempont figyelmen kívül hagyását jelentette). Az eredmények szerint a Bach-eszenciák szignifikáns mértékben mélyítették a résztvevők önismeretét, illetve önelfogadását, növelték a humorérzéket és a kreativitást.

E vizsgálatnak komoly jelentőséget tulajdoníthatunk: hűen tükrözte ugyanis a Bach-terápiának azt a sajátosságát, hogy bár „terápiának” nevezzük, használatának célja nem feltétlenül egy meglévő kóros állapot megváltoztatása, lehet akár a személyiségfejlődés elősegítése is.

1995-ben publikálta vizsgálatát G. Rühle [10], amely során elsőszülő, de a magzatot túlhordó kismamákon figyelte a virágeszenciák hatását. A vizsgálat során a 24 kismamát, akik családi állapotukat, körülményeiket tekintve hasonlóak voltak, véletlenszerűen 3 csoportba sorolták: az egyik csoport csak hagyományos nőgyógyászati kezelést, a másik emellett pszichológiai támogatást is kapott, míg a harmadik csoport esetében e kettőt kiegészítették Bach-terápiás kezeléssel is. Ennek keretében a csoport tagjai csoport tagjai egyrészt a stressz- és sokkállapotok feloldására használatos Elsősegély cseppekből (Rescue Remedy) kaptak, ami 5 alkotóelemből áll, és általánosan javítja a közérzetet és csökkenti a félelmet, másrészt személyes beszélgetés alapján további 1 eszenciát választhattak, a következőkből: Bohócvirág (Mimulus; a szüléstől, eszközöktől stb. való félelem ellen), Rezgőnyár (Aspen; nem világos eredetű félelem, szorongás, rémálmok ellen), Tárnics (Gentian; pesszimista, minden-balul-üthet-ki alapállás kezelésére), Jerikói lonc (Honeysuckle; amikor a kismama inkább szeretne terhes maradni, és ez késlelteti a szülést), Vadrózsa (Wild Rose; apátia, érdektelenség kezelésére) és Szikárka (Scleranthus; erős érzelmi hullámzások enyhítésére).

A vizsgálat eredményeképpen jelentős különbségeket találtak a három csoport között a szülés spontán illetve eszközös lezajlása, az igényelt és alkalmazott gyógyszermennyiség, a szülésig eltelt idő vonatkozásában. Ugyanakkor kritikaként meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat nem felelt meg a tudományossági kritériumoknak, ezt elsősorban a valós kontroll és a kettősvak elrendezés hiánya indokolja, de természetesen az alacsony elemszám is szerepet kapott a kritikákban.

1997-ben jelent meg M. E. Campanini beszámolója [11] 115 beteg Bach-terápiás kezeléséről. Ennek során a betegeket a diagnózis alapján 3 csoportba sorolták: az 1. csoportba a szorongásos panaszok (általános szorongás, pánikrohamok, fóbiák, rögeszmés-kényszeres panaszok), a 2.-ba a depressziós problémakör (reaktív depressziók, viselkedészavarok, társkapcsolati problémák), a 3-ba pedig a stressz, és az ahhoz kapcsolódó panaszok (poszttraumatikus zavarok és testi-lelki kimerültség következményeképpen kialakuló problémák) kaptak helyet.

A vizsgálat során figyelemmel kísérték a kezelés eredményességét (sikeres, részleges, sikertelen), a kezelés időtartamát (rövid: 10 hétnél rövidebb, ill. hosszú: 10 hétnél hosszabb), de még az előzetes elvárásokra is rákérdeztek. Az eredmények szerint a 115 esetből 12-ben volt a kezelés eredménytelen, míg 25 esetben részleges eredményességről számoltak be. Megemlíthető még, hogy a betegek az előzetes elvárásoknál nagyobb mértékben gyógyultak (vagyis olyanoknak is javult az állapota, akik előzetesen nem „hittek” a kezelés hatékonyságában), és hogy a terápia szempontjából szerencsésebbnek bizonyultak a kevesebb összetevőt tartalmazó keverékek, amelyeket ebben a vizsgálatban egyéni beszélgetés alapján állítottak össze a betegeknek.

E vizsgálat esetében kritikaként a véletlenszerűség elvének a sérülését, és a kontroll hiányát róhatjuk fel, igy a biztató eredmények ellenére ez a vizsgálat sem tekinthető a terápia hatékonyságát igazoló tudományos eredménynek.

Jeffrey R. Cram 2001-ben publikálta depressziós betegekkel folytatott vizsgálatának eredményeit [12]. A vizsgálatban 12 enyhe vagy közepes depressziós beteg kezelését egy hónapig a hagyományos módon,majd azt követően három hónapig a hagyományos kezelés mellett Bach-virágterápiával végezték. A depresszió mértékét Beck Depresszió Skálával és Hamilton Depresszió Skálával határozták meg a vizsgálat elején, egy hónap elteltével (a Bach-terápiás kezelés megkezdése előtt) és kezelés végén. Egy hónap elteltével a depresszió mértékében nem találtak eltérést, míg a következő három hónap elteltével mért értékek szerint a Bach-terápiás kezelés 50%-os javulást eredményezett. Maga a szerző szögezi le, hogy vizsgálatának hátránya a véletlenszerű kontrollcsoport hiánya. Ehhez hozzátehetjük, hogy sajnos az alacsony elemszám sem igazán teszi lehetővé, hogy értelmezni tudjuk a szerző által szignifikánsnak tekintett eredményeket. Módszertani kifogásként pedig megemlíthetjük, hogy a kontroll hiánya miatt a terápia végére tapasztalt javulás nem tekinthető egyértelműen a Bach-terápiás kezelés eredményének, lehet az időtartam hatása is (lásd később). Ugyanakkor az eredmények inspirálók, és továbbgondolásra érdemesek, hiszen van eredmény a vizsgálatban, és lehet ez akár a Bach-terápiás kezelés eredménye is, csak az erre vonatkozó bizonyítékok elégtelenek.

Ugyancsak 2001-ben jelent meg Harald Wallach és mtsai szorongásos betegekkel végzett vizsgálatának eredménye [13]. Ebben a kettős vak elrendezésű, placebo-kontrollos, részlegesen keresztcsoportos vizsgálatban 61 résztvevő 55 érvényes vizsgálati eredményét vetették össze, a szorongás mértékét a TAI német változatával mérték. Az eredmények szerint nem volt különbség a két csoport között, ugyanakkor mindkét csoport eredményei pozitív irányba változtak a kezelés során, s ez a tényező szignifikáns volt (a vizsgálat időtartama összesen 4 hét volt).

A vizsgálathoz a résztvevőket toborozták, a jelentkezők közül azokat választották ki, akik saját megítélésük szerint szorongásos tünetekkel rendelkeztek, és (lévén főiskolai és egyetemi hallgatók) és a következő két hétben legalább két vizsga várt rájuk. A vizsgálatban résztvevők egyforma, 10 eszenciát tartalmazó keveréket kaptak (amely 10 eszencia között nem szerepelt a Rezgőnyár (Aspen), amelyet pedig elsősorban szorongásos panaszokra ajánlanak).

A vizsgálattal kapcsolatban megállapítható, hogy az a felépítését tekintve a legteljesebb mértékben megfelel az elvárásoknak. A Bach-terápia alkalmazását illetően azonban megfogalmazhatók problémák: ilyen

1. az eszenciák nem differenciált alkalmazása (a Bach-virágterápia szempontjából értelmezhetetlen, hogy miért kapja mindenki ugyanazt az eszenciát),
2. és (figyelmen kívül hagyva korábbi vizsgálatok tapasztalatait) a felhasznált eszenciák túl nagy száma, ami ronthatja az eredményességet.

A vizsgálatból így is levonható az a következtetés, hogy még a megfelelő szakértelem nélkül kiválasztott és összeállított keverék is a placebóval egyenlő mértékben javíthat a vizsgálati személyek állapotán, amennyiben erre elegendő idő áll rendelkezésre.

2001-ben jelent meg N. C. Armstrong és E. Ernst sok szempontból hasonló vizsgálata [14], amelyben ugyancsak a Bach-eszenciák által a szorongásos panaszokra gyakorolt hatást vizsgálták. Hasonló volt a vizsgálat felépítése abból a szempontból is, hogy egyetemisták voltak a vizsgálati személyek, és hogy a vizsgálatot vizsgaidőszakban folytatták le. A 100 résztvevő 45%-a fejezte be eredményesen a vizsgálatot, amely során a vizsgálati csoport „Elsősegély Cseppet” (Rescue Remedy), a kontrollcsoport placebot kapott. A vizsgálat 7 napig tartott, a szorongás mértékének megítélésére STAI-t használtak elsődleges mérőeszközként. A vizsgálat befejeztével az eredmények (sem a nemek, sem a kiinduló állapot vonatkozásában) nem mutattak értékelhető eltérést.

Kritikaként hasonlókat fogalmazhatunk meg, mint a fenti vizsgálat esetében:

1. miért kapta mindenki ugyanazt a keveréket (így valójában nem a Bach-virágterápia hatékonyságát vizsgáltuk, hanem az Elsősegély Cseppek hatását egy olyan betegcsoportra, amellyel kapcsolatban egyetlen irodalom sem veti fel a terápiás alkalmazást).
2. a vizsgálatba kerülés önbevallásra épült;
3. semmit nem lehet tudni a konkrét körülményekről; és
4. az időtartam sem tekinthető túl hosszúnak.

Ezek a tényezők éppen azért tekinthetők fontosnak, mert megmutatják annak értelmetlenségét, ha olyan vizsgálati módszert akarunk alkalmazni a Bach-virágterápia eredményességének mérésére, ami erre a célra nem alkalmas.

2005-ben publikálta Pintov munkatársaival ADHD-s gyermekekkel folytatott vizsgálata eredményeit [15]. Ennek során 40, DSM-IV kritériumok szerint diagnosztizált 7-11 éves gyermeket vizsgáltak, akik 3 hónapon keresztül szedtek Bach-virágeszenciát, illetve placebót. A gyerekeket véletlenszerűen osztották két (virágeszenciát, illetve placebót kapó) csoportba, az aktív csoport 5 eszenciából álló keveréket, gyakorlatilag Rescue Remedy-t (Elsősegély Cseppek – !!!) kapott. A tanulmány szerzői szerint a magas kiesési arány (9 resztvevő az aktív és 8 a placebó csoportból) az előírt, napi 4 x 4 cseppes adag rendszeres betartásának nehézségeivel magyarázható. A vizsgálat a tanárok és szülők által havonta kitöltött kérdőívek jelentették.

A vizsgálat során nem találtak szignifikáns eltérést az aktív és a placebó csoport között, ugyanakkor szignifikáns eltérés mutatkozott mindkét (!) csoport esetében az idő előrehaladtával a kiindulási és a mért állapot között.

Ez az a vizsgálat, amely a legtöbb problémára világit rá az egyébként tudományos kritériumok alapján kifogástalanul felépített vizsgálatokkal kapcsolatban:

1. Érthetetlen (és a Bach-virágterápia szempontjából megmagyarázhatatlan), hogy a vizsgálatban részt vevő gyerekek miért egyforma eszenciakeveréket kaptak, és az még inkább, hogy az miért pont az Elsősegély Cseppek volt.
2. Ebben a vizsgálatban az eredmény mérése is kívánnivalókat hagyott maga után, hiszen a cikkben utalás sincs arra, hogy hogyan zárták ki a Pygmalion-hatást a mérőeszköz értékelésekor – márpedig ebben a formában a vizsgálat leginkább ennek mérésére lehetett volna alkalmas. Az viszont kétségkívül fontos eredménye a vizsgálatnak, hogy rávilágít a kezelés tényének fontosságára – méghozzá nem maguk a gyerekek, hanem hozzátartozóik, tanáraik szempontjából.
3. Fontos észrevétel, hogy a nyilvánosságra hozott adatokból megfelelő statisztikai módszerek alkalmazásával a szerzők által megfogalmazottól eltérő következtetések is levonhatók, pontosabban szólva az általuk közölt adatok nem szolgáltatnak elegendő alapot következtetéseik megfogalmazásához.

E vizsgálatok által a tudományos kutatásokra gyakorolt hatást mi sem példázhatja jobban, mint Hyland és mtsai 2006-ban publikált vizsgálata [16], amelyben viszont már a fenti vizsgálatokra hivatkozva fogadja el kiindulópontnak, hogy a Bach-virágterápiának nincs specifikus hatása, s kísérli meg éppen e vélt sajátosságot felhasználni arra, hogy a placebo-hatás összetevőit vizsgálja.

A 2000-es évek elejétől számos olyan vizsgálati eredmény látott napvilágot, amelyekben szigorúan a tudományos sztenderdek betartása mellett sikerült igazolni a Bach-virágeszenciák, általában a Rescue Remedy alkalmazhatóságát több probléma, illetve betegcsoport vonatkozásában.
Így például jelent meg vizsgálati eredmény, amely alapján arra következtethetünk, hogy a Rescue Remedy hatékony oldja a súlyos szorongásos állapotokat [17], és találunk olyat is, amelyben kimutatható, hogy ugyancsak a Rescue Remedy (bár pl. szív mérhető paramétereit nem befolyásolja) eredményesen használható a preoperatív stressz enyhítésére, és ezáltal a biztonságosabb, kiszámíthatóbbá teheti a anesztetikumok alkalmazását [18]. És bár rendkívül alacsony elemszámon (egy pilot study keretében), egy poszter-előadás keretében sikerült kimutatni Rescue Remedy szívműködésre gyakorolt pozitív hatását is[19]. E vizsgálatok természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy nem azt igazolják, hogy a Rescue Reemdy „jó”, hanem azt bizonyítják, hogy bizonyos esetekben eredményesen alkalmazható a szorongás oldására, és egyes (általában a szorongásból levezethető) élettani állapotok pozitív befolyásolására. Ezek a vizsgálatok sok esetben hordozzák a korábban is jelzett problémák jeleit (pl. alacsony elemszám), emellett azonban egyértelműen mutatják, hogy a Rescue Remedy jogosan és megalapozottan alkalmazható ezen állapotok kezelésére – mégpedig a tudományossági kritériumok szem előtt tartásával. Miért ne alkalmaznánk hát, amennyiben erre igény is mutatkozik?

5. Összefoglalásul

Furcsa helyzet ez. Hiszen ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor ma, 2017-ben egyelőre annyit mondhatunk, hogy jelenlegi ismereteink szerint a Bach-virágterápia által használt virágeszenciák specifikus (gyógy)szerhatásosságára vonatkozó anekdotikus adatokat tudományos eredmény nem támasztja alá – és nem is cáfolja meg. Megítélésem szerint nagyjából ennyit jelentenek a nagy hangon idézett „tudományos” vizsgálatok. Amennyiben tudósként valóban a tudomány és az emberek jólétének előmozdítása a célom, akkor nyilván olyan vizsgálati módszert választok, amely

1. alkalmas a vizsgálat tárgyának az elemzésére,
2. szakmailag (is) megfelelő vizsgálati körülményeket biztosítok,
3. legalább igyekszem megőrizni a pártatlanság látszatát.

Ameddig ezek a feltétele nem teljesülnek, a tudományosságról folytatott viták elég parttalanná válhatnak. Ráadásul elég hasonló a helyzet ahhoz a karikatúrához, amelyen az egyenlő esélyek érdekében majom, a pingvin, az oroszlán stb. fára mászásban méri össze a tudását…

PS. Köszönettel tartozom Rabi Krisztinának értékes észrevételeiért és az irodalomlista kiegészítéséért.

Hivatkozott irodalom:

[1] Urbán R., Demetrovics Zs., Rigó A., Oláh A. (szerk): Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012.

[2] Bárdos György: Pszichovegetatív kölcsönhatások. Scolar, Budapest, 2003.

[3] Kulcsár Zsuzsanna – Rózsa Sándor – Kökönyei Gyöngyi: Megmagyarázhatatlan testi tünetek I-II. szöveggyűjtemény. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2004.

[4] Berghammer Rita, Kopp Mária: Orvosi pszichológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2009.

[5] Greaves, David. – Upton, Hugh.: Philosophical problems in health care. Aldershot : Avebury, c1996.

[6] Pietroni, P. (1992). Beyond the boundaries: Relationship between general practice and complementary medicine, British Medical Journal, 305, 564–566.

[7] Bálint Mihály: Az orvos, a betege és a betegség. Animula, Budapest, 2004.

[8] Harriet Hall: Bach Flower Remedies. https://sciencebasedmedicine.org/bach-flower-remedies/ 2012.

[9] M. S. Weisglas, pH.D.: Personal growth and conscious evolution through Bach flower essences. California Institute of Asian Studies, 1979. Dissertation Abstracts International Vol. 41. no. 09 March 1981

[10] G. Rühle: Pilotstudie zur Anwendung von Bach-Blütenessenzen bei Erstgebärenden mit verlängerter Tragzeit. In.: Erfahrungsheilkunde 12/1995, p. 854-860 (magyarul: Komplementer Medicina, 2. évfolyam 9. szám, 1998. szeptember, p. 37.)

[11] M.E. Campanini: Terapia con i fiori di Bach: Risultati di un monitoraggio su 115 pazienti. MB 1997 aprile-giugno, p. 37-43.

[12] Jeffrey R. Cram: Flower Essence Therapy In The Treatment Of Major Depression: Preliminary Findings. In: The International Journal of Healing and Caring – On Line, Vol. I., No. 1. September 2001.

[13] Walach H, Rilling C, Engelke U.: Efficacy of Bach-flower remedies in test anxiety: a double-blind, placebo-controlled, randomized trial with partial crossover. In.: J Anxiety Disord. 2001 Jul-Aug;15(4):359-66.

[14] Armstrong NC, Ernst E.: A randomized, double-blind placebo-controlled trial of a Bach Flower Remedy. In.: Complement Ther Nurs Midwifery. 2001 Nov;7(4):215-21.

[15] Pintov S, Hochman M, Livne A, Heyman E, Lahat E.: Bach flower remedies used for attention deficit hyperactivity disorder in children–a prospective double blind controlled study. In.: Eur J Paediatr Neurol. 2005;9(6):395-8.

[16] Hyland ME, Geraghty AW, Joy OE, Turner SI.: Spirituality predicts outcome independently of expectancy following flower essence self-treatment. In.: J Psychosom Res. 2006 Jan;60(1):53-8.

[17] Dr. Shigeyoshi Toyota: Study into Bach as a pre-anaesthetic medicine. 52nd conference of The Japanese Society of Anaesthesiologists (in Kobe, 2005)

[18] Robert Halberstein, Lydia DeSantis, Alicia Sirkin, Vivian Padron-Fajardo and Maria Ojeda-Vaz: Healing With Bach® Flower Essences: Testing a Complementary Therapy. Complementary Health Practice Review 2007; 12; 3 (http://chp.sagepub.com/cgi/content/abstract/12/1/3)

[19] S Yang, Y Wang: Effects of Bach Rescue remedy on cardiac autonomic balance in healthy women. From International Research Congress on Integrative Medicine and Health 2012. Portland, Oregon, USA. 15-18 May 2012, P02.177.