Azt vettem észre – bár már jó régen, szóval afféle vesszőparipának is tekinthetjük 😉 -, hogy a természetgyógyászatban is és más területen is hajlamosak vagyunk rá, hogy kicsit egysíkúan gondolkozzunk egy-egy betegség gyógyításának lehetőségeiről. Mi például itt a viragterapia-tanfolyam.hu-n elég elkötelezettek vagyunk a különböző növényes gyógymódok iránt, azonban (talán ebből is következően) kevésbé vesszük észre azokat a helyzeteket, amikor más irányból esetleg hatékonyabb gyógymód kínálkozik.
Ezért aztán úgy határoztam, hogy megírok egy közös gondolkodást, ötletelést inspiráló bevezető összefoglalót az általam ismert megközelítési-megoldási módokról, hátha van kedvetek akár itt az oldalunkon, akár a facebookon kiegészíteni saját tudásotokkal, tapasztalataitokkal. És ez alkalommal a gyomorfekélyt választottam.
Test és lélek összefüggései – a pszichoszomatikus megközelítés
Vágjunk is bele. A gyomorfekély megközelítése és kezelése érdekes evolúción ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Hiszen egyike a klasszikus pszichoszomatikus betegségeknek (ott szerepelt Alexander „pszichoszomatikus hétszentsége” között), ennek megfelelően számos laikus és nem-laikus értelmezés született a betegség kialakulásának magyarázataként. Ezek közül a legismertebb és legnépszerűbb a „nem tudom megemészteni” gondolat, vagyis annak megfogalmazása, hogy amit lelkileg nem tudok feldolgozni, azt testileg sem tudom integrálni. Magával a gondolattal nehéz lenne vitába szállni, ráadásul nem is akarnék, de talán egy meglátás belefér arról, hogy ha valamit nem tudok megemészteni, akkor vagy „hánynom kell/hányok tőle”, vagy „átmegy rajtam”. Ezek lehet, hogy apró, de megítélésem szerint fontos különbségek.
A pszichoszomatikus (pszichofiziológiai) kutatások másik irányát a stressz emésztőrendszerre gyakorolt (személyenként persze eltérő) hatásának elemzése jelentette. E kutatások alapozták meg a természetgyógyászatban gyakran emlegetett relaxáció, és más stresszkezelő technikák fontosságát az emésztőrendszeri betegségek kezelésében.
Életmód és hatásai – színre lépnek a hámosító gyógynövények
Persze a gyomorfekély megítélésében más szempontok is felmerültek. A következő jelentős lépés az életmód fontosságának felismerése volt. Ezekben a gondolatokban már testet ölt egy fizikai aspektus is: az életmódi elemek fontossága elsősorban a gyomornyálkahártya irritációjának elkerülésére irányultak. A dohányzás, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, mint fizikai veszélyeztető tényezők felismerése rávilágított a viselkedés, és ezen keresztül választás, a személyes felelősség jelentőségére a betegség kialakulásában. Ebben ismerhetjük fel pl. a ma leggyakrabban alkalmazott gyógynövény-terápiák kiindulópontját: a hámosító (orbáncfű), gyulladáscsökkentő (kamilla), vagy a kettő kombinációja (édesgyökér) gyógynövények e fenti fizikai hatások megelőzésében, illetve hatásuk enyhítésében, s végül gyógyításukban pótolhatatlan szerepet játszanak.
Vagy csak a baktériumok műve az egész?
Az idő nem állt meg, és a 80-as évek elején felismerték a Helicobacter pylori jelentősségét. Ma ezt sokan szinte kizárólagos oki tényezőnek tekintik a gyomorfekély kialakulásában, azonban jó tudni, hogy e bakteriális ágens csak a kialakult betegségek 60-70%-ért felelős az akadémiai orvoslás megközelítése szerint.
Talán nem magától értetődő, de ezek a felismerések nagyban hozzájárultak a cseranyagtartalmú, s így antibakteriális hatású gyógynövények (szeder, tölgyfa, pimpófélék, apróbojtorján) hatásmechanizmusának és jelentőségének felderítéséhez.
És a többiek
Természetesen a lista nagyon hosszan folytatható. Hiszen nem ejtettem még szót az energetikai gyógymódokról, a reflexológiai, (fül)akupunktúrás lehetőségekről, az alkalmazható dietetikai előírásokról és persze sok más módszerről. De, ahogy a cikk elején jeleztem, a célom egyfajta bevezető, gondolatébresztő megírása volt – és arról is többet szeretnél tudni, hogy hogyan tudjuk a pszichoszomatikus tudásunkat az emésztőrendszeri betegségek hátterének feltárásában kamatoztatni, gyere el workshopunkra 2019. május 25-én, szombaton!